1.fejezet /Irány London!/

Sziasztok! Ezennel hivatalosan is megnyitom életem legelső fanfictionját! Szerintem már rájöttetek, hogy ez egy Harrys blognak készült, de aki jobban örülne valaki másról szóló blognak, az ne aggódjon, mert amint lesz időm rá nekikezdek egy másik fanfictionnek is, de egyenlőre érjétek be ezzel:) Remélem elnyeri tetszéseteket a blogom, és iratkozzatok fel rendszeres olvasónak! Ha elolvastátok a részeket lécci irjatok egy rövid kis véleményt a hozzászólásba, ez lehet negatív vagy pozítiv, nagy értékelni fogom ha írtok nekem pár sort:) Jó olvasást! xx üdv, a 1D_magyarország adminja, Patti

*Júlis 1.*

Nem éppen átlagos nyárnak néztem elébe, Július elseje volt, javában folyt a nyár.. Még hónapokkal ezelőtt jött a levél a Londonban élő nagynénémtől, hogy nem lenne e kedvem kimenni hozzá egy egész hónapra. Persze én repestem az örömtől, és alig vártam, hogy nyár legyen, de a szüleim annál kevésbé. Ugyanis nagynéném, Alíz néni, nem éppen egy átlagos 32 éves nő. Mindig is féltettek vele egyedül hagyni a szüleim kiskoromba, mert a anya szerint nem elég érett a korához képest, jelenleg egyedülálló és egy gyereke sincs, és imád bulizni, még a mai napig is. De az eredeti történethez visszatérve végül is kiharcoltam azt a londoni utat magamnak, de feltételt is szabtak,  méghozzá csak a 20 éves nővéremmel engedtek el, aminek már kevésbé örültem, de akkor már semmi és senki nem tudta elrontani a boldogságomat! Elővételben megvettük a repülőjegyeket, amik július 2.-ra szóltak. Már korábban elkezdtem számolni a napokat, úgy éreztem ez lesz az eddigi legjobb nyaram, és már egy héttel előtte mindent bepakoltam amire csak szükségem lehet Londonba!

 *Pár nappal később*

El sem hiszem, elérkezett a nagy nap, amire már lassan fél éve várok!- pattantam ki az ágyból hajnalok hajnalán, bár egy percet sem bírtam aludni, annyira, de annyira izgatott vagyok. Rohantam is a fürdőszobába, még az utolsó hajigazítás itthon, a legjobb ruhámat vettem fel, és indulhatunk! A szüleim kikisértek a Liszt Ferenc repülőtérre, ahol a várakozás kicsit sokáig tartott, de végül elindultunk. A repülőút nem volt hosszú, leginkább nővéremmel beszélgettem, majd ahogy leszálltunk a repülőről Alíz néni rohant oda hozzánk ujjongva és sikítozva, majd elvitt minket a lakásába, ami a központban helyezkedik el, és hát a lakás... eszméletlen, tud ám élni ez a Alíz néni!

***

Imádom Londont! Második napja vagyok itt, de már szerelmes vagyok ebbe a városba! Nővérem kinézett a neten egy itteni nagyon felkapott klubbot, szóval úgydöntött, hogy este elmegyünk oda, Alíz nénitől nem igazán kellett könyörögnie, mivel a klubb egy saroknyira volt a lakástól és mivel elég biztonságos környéken vagyunk ezért belement, hogy 2-ig elenged minket. Én nem igazán figyeltem oda, hogy mit veszek fel, csak felkaptam egy koktélruhát a bőröndömből (gondoltam rá, hogy elmegyünk bulizni ezért raktam el a bőröndbe). 8 óra volt, nővérem még mindig készülődött, furcsa volt ez nekem, ezért hát rákérdeztem mire készül ennyire.

-Hát nem olvastad a twitteren? Állítólag ma este ott fog bulizni a One Direction is, és hát sietnünk kell nyitásra, hogy beengedjenek! -válaszolta

-Ez most komoly? A One Direction? - igen, bejelenthetem, hogy hatalmas directioner vagyok, és reménykedtem abba, hogy lesz esélyem találkozni velük, de, hogy együtt fogok velük bulizni? Ez lehetetlen.

- De hisz úgy sem engednek be!

- Majd elintézem én- mondta bizakodva a nővérem indulásra készen.- Hát induljunk!

...még, hogy a One Directionnal együtt bulizni?... mi fog ebből kisülni..