4.fejezet /Városnézés/

Sziasztok!:) Nagyon köszönöm, hogy már több mint 500-szor kattintottatok az oldalra tegnap este óta, és jól esnek nagyon amiket írtok. Itt is van a következő fejezet, olvassátok és ha végéhez értetek írjatok a 'megjegyzés'-be véleményt, előre is köszönöm:) Jó olvasást!xx  P



Hajnali 6 óra volt, és a lakás ajtó előtt álltam. Hangokat hallottam és láttam, hogy a villany is fel van oltva odabent. Nagyon féltem, hisz ha Alíz néni rájön, hogy kiszöktem az éjszaka közepén biztosan felrak az legközelebbi repülőre és hazaküld Magyarországra. Próbáltam a lehető leghalkabban kinyitni az ajtót és beosonni, de ez nem sikerült ugyanis mikor a szobám fele vettem az irányt egyszer csak valaki megfogta a kezemet. Hátrafordultam és látom, hogy nővérem az, álmos tekintettel nézett rám.
-Hát te hol jártál? Ugye tudod, hogy most nagy bajban vagy?
-Tudom, sajnálom. Kérlek hadd, hogy elmagyarázzam, és ne szólj Alíz néninek!- válaszoltam kissé idegesen, de mégis egy kő esett le a szívemről, hisz teljes mértkékben megbízok a nővéremben, rengeteg közös titkunk van amit folyton megosztunk egymással.
-Kíváncsi vagyok a magyarázatodra, nézz csak rá az órára... igen, 6 óra van! Elég veszélyes egy idegen országban, idegen városban mászkálni egyes egyedül.- kissé már felemelte a hangját, de gyors bementünk a szobába, nehogy felkeltsük a nagynénénket.
- Hisz nem is voltam egyedül, ugy értem Harryvel voltam... ekkor már teljesen lefagyott a nővérem és elmeséltem neki mindent töviről tövire, és a végén már együtt nevettünk és megesküdött nekem, hogy ez a kis esti program köztünk marad.

***

12 óra fele jártunk, a konyhából nagy csörömpölést hallottam, a nővérem és Alíz néni már biztosan az ebédet készítik, én pedig próbáltam visszaaludni, de a nagy hangzavartól elég nehéz volt. 2 óra lehetett mikor Alíz néni keltett:

-Ébresztő! tudom, hogy tegnap este bulizni voltatok, de azért itt lenne az ideje, hogy felkelj, tán aludni jöttél Londonba? Öltözz fel gyorsan mert elmegyünk egy nagyot sétálni, város nézni! És mellesleg kész az ebéd is.

-Jó,jó.. máris kelek, csak adj még kérlek egy fél órát és teljesen elkészülök!

Végül 3ra mindenki elkészült, és nekiindultunk a városnak. Sok helyre elmentünk, beültünk Alíz néni kedvenc helyére is, amit el kell ismernem, hogy tényleg nagyon jó hely. Az egyik pincér ismerte őt már régóta, és utána tudtuk meg, hogy már randizgattak is mielőtt ideutaztunk volna Londonba a nővéremmel. Bemutatott neki minket, és végül elhívta Alíz nénit estére egy randira. Nehezen, de belement, szóval este 8ra jön majd érte. 

***

Rengeteget sétáltunk a városba, vásárolgattunk, sokat nevettünk, de nagyon furcsáltam, hogy már délután 5 óra lehetett és Harry még mindig nem keresett. Nem tagadom, egész nap a telefonomat lestem, hátha jött egy új üzenetem, de nem. De pár perccel később csörgött a telefon, Harry volt az... Láttam, hogy nővérem és Alíz néni épp egy ruhaboltba megy be így én mondtam nekik, hogy ha nem baj idekint megvárom őket, így hát leültem a padra és felvettem a telefont...

(Harry): Szia! Zavarlak? 

(én) : Szia! Dehogyis, épp a városba sétálgattunk.

(Harry) : Csak azért kerestelek, mert szeretném ha találkoznánk, méghozzá még ma. Egész nap a stúdióban voltunk, folyton csak te jártál az eszembe és rengeteget meséltem neked a fiúkról ezért szeretnének személyesen is megismerni téged... mit szólnál ha elmennénk vacsorázni utána meg eljönnél hozzám, itt lesznek a fiúk is, filmezős, estét tartanánk... Kérlek mondj igent! 7-re érted megyek

(én) : Harry, nem hiszem, hogy menne, hisz Alíz néni úgy sem engedne el... vagyis... 'és ekkor jutott eszembe, hogy este 8tól randija van a nagynénémnek és úgy is egyedül lettünk volna...' gyere inkább fél 9re, ne kérdezd, hogy miért pont akkor...

(Harry): Hát jó..akkor fél kilenc a házatok előtt.

(én): Rendben, alig várom! Szia!

(Harry) : Szia!